Himalájai Jóga Tradíció

Egy szanyaszin (szvámí) kilép a családjából azzal a céllal, hogy egy világszintű családot karoljon át egyenlő szeretettel. Ez az oka annak, hogy a szvámík általában nem beszélnek szanyásza előtti családjukról. Szanyásza előtti családjukat púrvásrama családként említik, előző asrama-beli családként, életük korábbi állomásaként. Én előtörténetként fogok utalni rá.
Vannak azonban magas szinten lévő szvámík, akik írtak olyan önéletrajzokat, amelyekben részletesen bemutatják “fizikai” családjuk előtörténetét, útmutatásként olvasóik és tanítványaik számára.

Abban a reményben, hogy írásával útmutatást és inspirációt nyújthat, ez a szvámí is ad egy rövid betekintést előtörténetébe.  
Mughal császárának, Sah Dzsahannak, aki a Taj Mahalt építtette, volt egy mostohaanyja, akit Núr Dzsahannak hívtak (1577-1645). Núr Dzsahan erőskezű császárné volt, aki az egész birodalomban kezében tartotta az uralkodói hatalmat Sah Dzsahan édesapja, Dzsahangir uralkodása idején (1569-1627).
Núr Dzsahan egy kis faluban töltötte gyermekkorát Punjabban, s később úgy döntött, hogy a helyen, ahol nevelkedett, önálló várost kell szervezni.  
Meghívott egy brahmin családot, hogy telepedjenek le az új városban és segítsenek felépíteni azt.

E család alapítója egy jógi volt. Miután segített a császárnénak lerakni az új város alapjait, dzsivita-szamádhiba ment, mely kifejezést akkor használjuk, amikor egy nagyszerű jógi úgy dönt, teljesítette jelenlegi élete küldetését, és itt az ideje, hogy elhagyja a testét. Ilyenkor a jógi egy gödröt ás a földbe, beleül meditálni és elhagyja a testét. A tanítványok/leszármazottak ezután betemetik a testet és egy sírt vagy mauzóleumot építenek fölé. Ezeket a sírokat szamádhiknak hívják.
Több száz ehhez hasonló hely található Indiában, ahol imával adnak tiszteletet nemzedékeken és évszázadokon át.
E család alapító atyjának szamádhija is egy ilyen szent hely.  
Ez a jógi alapította azt a családot, ahonnan Usharbudh Arya származik.
A szent tudást az alapító apa lányának adta tovább. Ő is apja nyomdokaiba lépett, és ugyanazon a módon érte el a szamádhit. A családban hagyomány lett – az ő rendelkezésére –, hogy az új menyasszonyt el kell vinni a szamádhijához, és be kell mutatni az alapító anyának, hogy ő is a család teljes jogú tagjává váljon.

A Núr Dzsahan császárné által adományozott földek több mint 300 évig szolgálták a családot. El sem tudom mondani, a jóga és a védikus filozófia milyen tudásanyagát örökítették tovább e generációk az utókor számára.  

A család mára szétszóródott a világban, és fontos pozíciókat töltenek be. Találkoztam velük Nairobiban, Vancouverben és más helyeken. Tiszteletben tartva a család élő leszármazottainak magánéletét, nem teszek említést a konkrét helyekről és családnevekről.