Egyik haladó tanítványom egyszer feltett nekem egy kérdést:

“Foglakoztat egy kérdés. Egy ember elhatározza, hogy 10 napra ellátogat a világszerte híres dél-indiai Meditációs Központba (Ashram). Miközben éppen elhagyni készül a várost, kiderül, hogy egyik családtagja súlyosan megbetegedett, ám ő ennek ellenére folytatja útját az Asramba. Rendben van ez így? Főleg, hogy otthon maradt beteg rokonnak mindennél jobban szüksége lenne érzelmi támogatásra. Kötődés vagy nem-kötődés? Inkább törődjön a családtaggal és szükségképpen halassza el az utat amíg a probléma megoldódik, VAGY folytassa a tervezett programot?”

A rövid válaszom így hangzott:

“Amennyiben a meditáció nem tanít együttérzésre, szeretre és szolgálatra a betegek, szegények és nélkülözők irányában, az nem meditáció, az menekülés. A kötődésmentesség nem jelenti a szenvedők figyelmen kívül hagyását.”

Ez az egyszerű válasz nem igényel bonyolult magyarázatot, ám néhány gondolatot még megosztok.

A meditatív elme kellemes és stabil elme. Ez az állapot a chitta-prasadana, Jóga Szútra 1.33. A szútra szerint ez az állapot a következő gyakorlásával érhető el:

Maîtri: Szeretet a boldogok felé
Karuna: Együttérzés a szenvedők felé
Mudita: Örömteliség mások erkölcsössége láttán
Upeksha: Közömbösség a másikban lakó ördögivel szemben

Ezen gyakorlatok nélkül elme soha nem válik stabillá a meditációban. Azok a karmikus adósságaink amiket még nem fizettünk meg, továbbra is zavarni fogják a meditációnkat. Habár csukott szemmel ülsz, az elméd szanaszét szalad.

Éppen ezért, ahhoz, hogy zavartalan meditációd lehessen azt javaslom, hogy…

Fizesd meg a karmikus tartozásaid.
Ne vegyél magadra több tartozást. (mint például gondozás nélkül hagyni egy beteg embert azért, hogy meditálhass!)
Végezd el a SZERETETTELJES KÖTELESSÉGEID.
Kötelezd el magad az együttérzés és az önzetlen szolgálat mellett.

Az önzetlen szolgálat hozza létre a kötődésmentességet.

Szeretnék két történetet elmesélni.

Az egyik a Prayaga-mahatmya-ban tűnik fel (a szöveg ami szent Prayaga helyének fontosságát írja le) és amennyire emlékszem rá így hangzik:

Shiva és Parvati lepillantottak Prayaga szent földjére a nagy mela idején (mint a Kumbha, vagy valamilyen más ünnep). Shiva csalódottságát fejezte ki Parvatinak, mivel senki nem jött el a zarándoklatra. Parvati lenézett a Kailash-ról és vitába szállt Shivával, hogy miért nem látja az ott lévő milliókat?
Shiva és Parvati elhatározták, hogy megnézik mennyi zarándok jött el. Lejöttek a hegyről és leültek egy sarokba, leprás kolduspárnak álcázva magukat.
Milliók tolongtak, de oda sem figyelt senki a leprás párra.
Végül megállt valaki és ételének utolsó morzsáit adta nekik, majd megtisztította a pár sebeit.
Shiva azt mondta Parvatinak, “Látod, ahogy mondtam neked, ebből a szent alkalomból csak egyetlen ember jött el a zarándoklatra.”

Számos különböző vallásban vannak azonos történetek. Az iszlám történet így hangzik:

Allah a mennybéli trónján ült és Jibrael (Gábriel) arkangyalnak ecsetelte az emberiség iránt érzett hatalmas csalódását, mivel “ebben az évben még senki nem érkezett a Haj zarándoklatra.”
Jibrael tiltakozott. “De Uram, miliók zarándokolnak a szent Quba-hoz (Kába-kő).” Az Úr senkit nem látott.

Egy Damishq-ban (mai Damaszkusz) élő nagyon szegény embernek a legfőbb vágya az volt, hogy teljesítse a Haj zarándoklatot Makkaa-sharif-be (Mekka). Keményen dolgozott és alacsony keresetéből félretett, hogy összegyűjtse a zarándokúthoz szükséges pénzt. Ám a szomszédja - aki még nála is szegényebb volt - beteg lett, gyógyszerre és gondoskodásra volt szüksége, éppen akkor amikor a damaszkuszi ember indult volna a zarándokútra. Látta, hogy a szomszédjának szüksége van az ő félretett pénzére és méginkább valakire aki gondját viseli a súlyos betegségben.

Felajánlotta az összes megtakarítását a szomszédjánank és ottmaradt mellette ápolni őt.

Allah azt mondta Jibraelnek: “Igen, látok egy embert, egyetlen embert aki eljött a Haj zarándokklatra ebben az évben.”

Van egy alapelvem, miszerint mindenkit aki jelentkezik az Ashramba megkérdezek a családjáról. Van-e idős szülő akit gondozni kell? Amíg nem győzödöm meg arról, hogy nem a kötelezettségektől való menekülésre akarja használni az Ashramot a jelentkező, addig nem veszem fel. De be kell vallanom, hogy sokaknak sikerül bolonddá tenniük.

Bár úgy tervezeted, hogy elvonulsz egy Ashramba, de közben valakinek szüksége van a szolgálatodra. Segítsd a rászorulót, és közben csendben, titokban ismételd a mantrádat. Ezzel spirituálisan több érdemet szerzel, mintha gondoskodás és szeretet nélkül magára hagynál valakit és elmennél “szentté” válni az Ashramban vagy a zarándoklaton.

Az önzetlen szolgálat azért is bölcs választás, mert az Isteni Guru rajtad tartja a szemét. Amint a karmikus adósságaid megfizetted, a körülmények váratlanul úgy alakulnak majd, hogy eljutsz az Asramba vagy a zarándoklatodra. A saját erőfeszítésed nélkül fog veled megtörténni. Már sokszor láttam ezt.

Emlékezz arra, hogy az igazi Ashram az önzetletnül szerető szívben van.

Fordította: Márk Tamás