Írta: Swami Nityamuktananda
Második rész
Az emberek kérdik tőlem: Kell hinni Istenben? Hithű keresztényként a jóga filozófia hogyan fogja befolyásolni a gyakorlásomat?
Visszatérve az eredeti témára: Látjuk, hogy a Jóga sem nem Vallás, sem nem Filozófia, hanem egy praktikus, spirituális ösvény.
Ugyanígy mondhatjuk, hogy ahol a kereszténységet a dogmához való hűség vagy a filozófiai gondolatokon való spekulációktól mentesen gyakorolják – az maga Spiritualitás. Azt is mondhatjuk, hogy aki így éli meg a kereszténységet, az jógát gyakorol! Mind a kereszténység, mind a jóga filozófiája, amikor élőek és egységben vannak eredeti céljukkal, akkor mindkettő spirituális gyakorlat. Mindkettőnek a veszélye, hogy az elmeműködésünk következtében megszilárdul, bemerevedik. A megoldás abban van, hogy élő, fejlődő legyen bármelyik úton is járunk: az elmefolyamatinkra való állandó éberség tudatosítása, és ezen folyamatok szabályozására való képesség fejlesztése.
A Jóga szót gyakran egységként fordítják. A jóga ennél jóval több: arra való éberség, hogy egyek, egység vagyunk!!! Minden, ami belül történik, az Univerzumban (kívül) zajló törvényszerűségeket követi; ugyanígy fönt és lentre is igaz ez. Az egységről való ilyen tudás a Jóga gyökeréhez, forrásához, a Védákhoz visz vissza, de éppúgy megtalálható számos holisztikus világfelfogásban, és éppúgy a modern kvantum tudományok, vagy egyéb modern tudományos megközelítésben is.
Számos forrásban találjuk ezt: végül egy forrás van, egy Isten, egy Abszolút Realitás, a Jóga erre azt mondja: tedd ezt saját tapasztalásoddá, élményeddé! A jógakönyvek tanulmányozásával még nem válsz jógivá; ugyanúgy, ahogy az orvoslásról szóló könyvek tanulmányozásától még nem lesz belőled orvos! A tudásnak fel kell adnia a ’másságát’, azt, hogy nem hozzám tartozik, hanem kívül van, és a saját tapasztalásommá kell, hogy váljon. A tapasztalati tudásnak van ereje; mint ahogy egy beteg embert nem gyógyítanak meg a recepten lévő szavak, betűk, úgy a szavak sem tesznek bölccsé, be kell venni az orvosságot!
Meg kell tapasztalni kik is vagyunk valójában mielőtt még megragadunk a gondolatokban, hogy ’kik is vagyunk’; engednünk kell az istenséget kitárulkozni, így tapasztalhatjuk meg közvetlenül. A jóga és kereszténység, vagy bármelyik vallás ebben a vonatkozásban közös alappal bír!!! Ezen a szinten nem különböznek; nincs szükség hűségi fogadalomra egyik vagy másik mellett. A Végső Valóság, a kulturális és a gondolati rendszerek korlátai nélkül, Egy. Ahogyan a hegycsúcshoz is számos út vezet, csak egy hegycsúcs van. A jógában a Kaivalya terminus jelenti az eredeti forrást (Minden-egy-ség); Buddha Nirvánáról beszél; a Tao Laotzuról; a Védanta abszolút leírhatatlan formanélküliségnek hívja; Keresztény misztikusok Istenfő vagy Isteni abszolútumnak hívják. A kvantumelmélet a végső intelligens energiaáról beszél. Mindegyik tapasztalja, mégis a különböző emberi elmék megmondják nekünk hogyan hívjuk, és ráadásul a vallás még a hozzá való viszonyunkat is megszabja. Talán ebben találjuk a különbséget a Jóga filozófia és mainstream judeo-keresztény tanítások közt. Ez utóbbi az Istennel való kapcsolatról beszél. Egy kapcsolat feltételezi, hogy két létező, két elkülönült dolog kerül egymással kapcsolatba, tehát az ember elkülönültként tekint magára!
A tapasztalás ott van, és mindig ugyanaz, de, hogy hogyan kezeljük, ott támadnak különbségek. Egyesek számára ez jelenti az Istenhez való kapcsolódást, másoknak a létező Istenről való tudást. A Kereszténység és a Jóga – bár eltérő motivációból - a legnagyobb tiszteletet és a csendességen keresztül történő legnagyobb imádatot javasolja. A csönd, csöndesség a legerőteljesebb eszköze annak, hogy elkerüljük a konceptualizációt! De van itt egy fontos különbség is: Ha te vagy az istenség, akkor nincs mit mondanod! Ha szófogadó isteni gyermek módjára beszélsz, akkor sincs semmi mondandód, a szófogadó gyermek ugyanis tiszteletteljesen csöndben marad!
