1. oldal / 3

Első rész (1/2)

Írta: Swami Nityamuktananda

Az emberek kérdik tőlem: Kell hinni Istenben? Hithű keresztényként a jóga filozófia hogyan fogja befolyásolni a gyakorlásomat?
Sokat segít, ha tisztázzuk a fogalmakat. Mi vallás, mi filozófia? A ’vallás’ latin eredetű szóból, a ’religio’-ból származik, jelentése megkötés, kötelezés, illetve eskü általi kötés! A vallás klasszikus értelemben a szentírások, próféta vagy egy isteni inkarnáció tiszteletére, egyes szabályok, rítusok és dogmák betartására, megtartására kötelezte az embereket. Így definíció szerint a vallás egy olyan szervezet, mely a metafizikai tapasztalatokhoz ad egyfajta keretet (pl. tanítások, rituálék) és az emberek elfogadják ezeket az esküket vagy szokásokat.
  
Ezesetben a filozófia a mentális aktivitás, a gondolatok rendszerbe vagy koncepciókba szerveződése. Mindkettő egy külső keret, szerkezet, mely az emberbe hatol, és ebből következően megjelenik a kultúrában és a gondolkodás világában.

Ami belül történik, azt Spiritualitásnak hívjuk. Az első két dolog, a Vallás és Filozófia, externalizálja mindazt, ami belül megtörténik. Könnyebben megértjük, ha az elmében lévő memória fájlokhoz hasonlítjuk őket, s ezek a ’memória fájlok’ a külvilággal való interakció során kerülnek be. Röviden, bármivel is találkozunk a külvilágban, az érzékelésünkön keresztül (látás, hallás, ízlelés, érintés, szaglás) jut el, majd feldolgozzuk és eltároljuk. Ezek a fájlok egyfajta referencia pontként szolgálnak a jövőbeni inputok vagy a belső történéseink számára.

A megértésnek két módja lehetséges: az input összehasonlítása a memória fájlban tároltakkal, vagy egyszerűen úgy elfogadni, befogadni valamit, ahogy az van, koncepciók nélkül. Ez utóbbit hívhatjuk direkt vagy eredeti tapasztalásnak, élménynek. Egyszerűen megfigyeljük azt, ami történik, ítélkezés, rá illő szavak, koncepciók nélkül! Tudjuk, mert velünk történik. Ebből a közvetlen tapasztalásból saját magunkban, saját valónkban történik meg a változás. Ez az a belső hit, belső tudás, a saját szellemünkben, amit Spiritualitásnak hívunk!

A Spiritualitásnak nincs rendszere, nincsenek szilárd elvárások vagy koncepciók vele kapcsolatban, egyszerűen csak a mi saját élményünk, amely örökké üde, örökké új. A Spiritualitás tehát szubjektív, élmény alapú, s folyamatosan előremozdít minket. Minden tapasztalással változom, minden tapasztalással egy új ’tapasztaló’ jön létre, így egy állandó mozgás van anélkül, hogy egy merev struktúra kialakulna! A tapasztalat maga folyamatosan elvezet annak lehetőségéhez, hogy teljesebb, szeretetteljesebb, bölcsebb, kedvesebb legyek.


<< Első < Előző 1 2 3 Következő > Utolsó >>